Falusi turizmus

IVÓ KÖRNYÉKE: PARAJDI SÓBÁNYA

Parajdon már a római korban is volt sóbányászat; a földalatti bányászat 1762-ben kezdődött, 1960-tól beindították a gyógykezelést, a bánya sós levegőjének gyógyító hatásával élve. Hajdanán Parajd és Szováta, napjainkban már csak Parajd maradt az erdélyi sóbányászat fellegvára. Napjainkban a só kitermelése teljesen gépesített formában történik, teherautókkal hozva felszínre – a sómalomba – a főleg ipari célokra (útszóró só, nyalósó, granulált só, színezett gyógyhatású fürdősó) használható sót. Élelmezési célra kitermelt nyers formájában nem alkalmas ez a só. A napi kitermelt sómennyiség mintegy 600 tonna körül mozog. A kitermelt só helyén óriási tárnák, csarnokok alakultak ki. A bányában a levegő hőmérséklete egyenletes (15-16 OC), biológiailag tiszta hiszen a só megöli a kórokozókat, páratartalma 60%. A minimális légáramlási sebesség, a magas sótartalom, és magas szén-dioxid tartalom, kedvező a barlangterápiának. A sókitermelés mellett a gyógykezelés legfontosabb célpontja is, hiszen a bánya mélyén lévő különleges mikroklíma, gyógyhatással bír a légúti betegségekben szenvedőknek. A gyógykezelés az 1960-as években kezdődött, a sóbánya akkori igazgatója, Telegdy Károly és dr. Veres Árpád körorvos kezdeményezésére. Először a Dózsa György-bányába rendeztek be kezelőrészleget, majd 1980-tól áthelyezték azt. Naponta rendszeres autóbuszjárat szállítja ki és be a betegeket a mintegy 120 méter mélységben található kezelésre alkalmas orvosi felügyelet alatt lévő bányatermekig. A bányalátogatók számára, kuriózum a bányában található borkamra: 6 ország 25 pincészetének 525 borfélesége található 100 méterre a felszín alatt, ahol rendszeres borkóstolókat szerveznek. 1993 augusztusában az óriási só-kamra végében felavatták az ökumenikus istentiszteletek tartására alkalmas kápolnát, ahol az Oltár is egy óriás sótömbből készült.