A történelmi Székelyföldhöz tartozott a mai Kovászna (Háromszék) és Hargita megye (Csíkszék, Udvarhelyszék), Maros megye egy része (Marosszék), a mai Fehér és Kolozs megyék kisebb darabjai (Aranyosszék). Az első világháborús magyar vereség és az 1920-as trianoni békediktátum után Székelyföld Románia része lett. Az 1940-es második bécsi döntéssel a mai értelemben vett Székelyföld visszakerült Magyarországhoz (Aranyosszék Románia része maradt), 1944-ben szovjet és román csapatok foglalták el, az 1947-es párizsi békeszerződéssel pedig Székelyföld újra román fennhatóság alá került.
A Székelyföld Erdély legjelentősebb magyarok lakta vidéke, a területen mintegy hétszázezer székely él.
Székelyföld fő turisztikai vonzerejét az egyedülálló, más vidékeken elvétve látható székelykapuk, a történelmi műemlékekben gazdag városok, az 1800 méteres hegycsúcsok, ős fenyvesek, csodás hegyi tavak, védett lápok, és az itt élő székelyek híres vendégszeretete jelenti. Az ide látogató otthon érezheti magát, mert ha magyar, a Székelyföldön mindenütt anyanyelvén fogadják.
Ivó (Izvoare) - Az Ivó-patak völgyében, a Központi-Hargita nyugati elõterében, 750-800 m magasságban, Zetelakától 12 km-re fekszik. Ivó Zetalaka községhez tartozik, tartozéktelepülése, régen \"Ivómezeje\" néven is szerepelt.